2013. jelentősebb programjai:
Az év kiemelt eseményének azokat az alapvetően „családi eseményeket” tekintjük, amelyek során közel 200 új, illetve régi-új állampolgárunk tett esküt. Megtiszteltetés, hogy ezekhez bármily csekély mértékben is, de hozzájárulhattunk.
Januárban megvalósult több, mint tíz éve dédelgetett álmunk: létrejött a „Bodgánok” első találkozója. Megtiszteltetésnek tartottuk, hogy Dunabogdány és Nyírbogdány, valamint Tiszabogdány és az arról levált Vidricska küldöttségét Budapesten fogadhattuk és köszönthettük a XVII. Magyar Kultúra Napja Gálán.
Februárban – az elmúlt évben végrehajtott civilkapcsolati bővítésnek köszönhetően – az Európai Nőegylet Kórusa és a Havasi Gyopár Táncegyüttes meghívást kapott a Sárrétudvariban megrendezett nemzetközi fesztiválra, ahol nagy sikert arattak. A kulturális csoportok alkotóházunkban való fogadását kihasználva nagysikerű programot szerveztünk a tiszaszalkai iskolában, amellyel a határmenti kapcsolatok új lehetőségének alapjait raktuk le. Majd a hónap végén tevékenyen hozzájárultunk ahhoz, hogy Rahó és a Tisza-forrásvidéke turisztikai fórumon mutatkozzon be Budapesten.
Május hónapban a Fehér Tisza Vadásztársaság tagjait fogadtuk alkotóházunkban, akikkel együtt mutatkozott be a Kultúra Lovagrendje a Füzérradványi Vadásztalálkozón. A hónap végén a III. Magyar Világtalálkozó első magyarországi eseményén kárpátaljai barátainkkal együtt avattuk fel a „Határtalan összefogás” kapuját.
Június hónapban részt vettünk Darabán János, a Magyar Kultúra Lovagja, „Kárpátok festője” című életműkötetének bemutatóján, amelynek magyar kiadásának megszervezését alapítványunk vállalta. Értékteremtő és kapcsolatbővítő programot szerveztünk rahói központtal június 17-23 között a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület kérésére, a Révész Imre Társasággal együttműködve. Az I. Munkácsi Mihály Festőtáborban egykori aranyosi festőkkel is megismerkedhettünk. A táborral kapcsolatban szeptemberben Munkácson, októberben Kievben, és decemberben Nyíregyházán nyílt kiállítás.
Július hónapban az Adrianus Barátokkal utaztunk a Rahói Járásba. Bemutathattuk elmúlt évi értékteremtéseinket, és legújabb kapcsolatainkat. Megtiszteltetés – egyben figyelemre méltó elismerésnek – tekintjük, hogy Győri Enikő EU ügyekért felelős államtitkárt és barátait fogadhattuk alkotóházunkban, és együtt köszönhettünk el vendéglátóinktól. Államtitkár úrhölgynek átadtuk évkönyvünket és megköszöntük jelenlétét.
Augusztusban a „Világ magyarságáért” díjjal elismert és egész évben értékteremtő munkát – többek között Murakeresztúron, Szakályban és a vajdasági Oromhegyesen – végző Dunai Nemzetközi Alkotókör tagjaival látogattunk el a Tisza forrásvidékére, akik elégedetten szembesültek közösségünk köztéri alkotásaival, és az elmúlt évtizedekben kialakított bensőséges kapcsolatrendszerünkkel.
Augusztus hónap végén a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott pályázati szervezőmunkával és a csepregi Farkas Sándor Egylet segítségével gyűjtött támogatók adományaival segítettük elő az Ukrán Magyar Kulturális Együttműködési Társaság anyanyelvi ifjúsági táborának megvalósítását, és járultunk hozzá az ifjúsági közösség őszi programjainak sikeréhez. (Ezekről külön beszámolót is összeállítottunk.)
Szeptemberben a Böszörményi László Alapítvány szervezésében a Reménysugár Nyugdíjas Klub tagjait vittük Rahóra, ahol tovább fejlődött az énekkarok együttműködése. Az év legjelentősebb kulturális eseményeként szeptember 21-22-én megrendeztük „A vidék napja” eseményét, amelyen a magyar kultúra és nyelvhatárról érkezett küldöttség kiállítással, kultúrprogrammal és bográcsos főzéssel mutatkozott be.
Október közepén ismét Aranyosapátiban fogadtuk a Rahói Járás kulturális küldöttségét. A táncosok Nyírszőlősön mutatkoztak be, míg az énekkar a Reménysugár Nyugdíjas Klubban töltött kellemes órákat. Október 19-én mindkét csoport részt vett a Püspökladányban megrendezett „Kárpát-medencei citerás, néptánc és dalos találkozón”.
November hónapban a fehérgyarmati civilrendezvényen alkalmunk volt Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Főigazgatójának elmondani – majd kérésére írásban („Nemzetegységesítés ellenszélben”) bővebben is kifejteni – az anyaországi és a határontúli szervezetek együttműködésének akadályait. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy november 23-án a nyíregyházi Centrál Hotelben megrendezett „Civilszerveződések a nemzetközi tapasztalatok tükrében” konferencián országos és megyei személyiségek jelenlétében „Jó gyakorlatként” mutathattuk be 18 éves kárpátaljai programunkat, amely során – a jelenlévő Nemzeti Összefogás Kollégium tagjának is – elmondtuk, hogy „támogatás hiányában nem állt módunkban a Rahói Járás háromezres magyarságát anyaországi programmal megszólítani, és helyettünk sem jelent meg senki a járásban. A hónap végén – szintén mára korábbi évben indított előkészítő munkával – Aranyosapátiban fogadtuk a vajdasági pedagógus küldöttséget, majd levezettük a tisza-forrásvidéki tapasztalatszerző programját.
December 1-én Rahón vettünk részt a KMKSZ szórványmagyarság megmaradását erősítő kulturális rendezvényen, amelyen alkalmunk volt megismerkedni az aknaszlatinai magyarság képviselőivel, akik kiválóan megválogatott színvonalas műsort adtak. A rendezvény alkalmat adott megtapasztalni azt, hogy mi a különbség az anyaországi és szórványból érkező kulturális küldöttség eredményessége között.
Az év jelentősebb eseményeinek felsorolása azt mutatja, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap szakmai támogatása nélkül is igyekeztünk fenntartani kapcsolatainkat a határon túli (több írásban foglalkozunk a horvátországi, szlovéniai, ausztriai, erdélyi és vajdasági programunkkal) – ezen belül elsősorban a kárpátaljai nyelvhatáron működő – szervezetekkel. Több alkalommal írásban, majd a parlamentben személyesen is alkalmunk volt Ékes Ilona úrhölgynek, a Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottsága alelnökének átadni az összetartozást akadályozó jellemzőket.
A NEA döntésének hatására elmondhatjuk, hogy a Rahói Járás alapvetően anyaországi program nélkül maradt. Ne szépítsük a dolgot: számos területen olyan – szerintünk végzetes – folyamatok indultak be, amelynek „magyarságpusztító” hatása hatékonyabb ötven év szovjet diktatúránál. A felsorolásból az is látható, hogy a hosszú távú gondolkodás, és szervezetünk organikus működése az első évben – szükségszerűen és anyagi nehézséget okozva – még támogatás hiányában is biztosította, hogy „az anyaország éltető figyelmeként” szilárdan fogjuk határon túli testvéreink, valamint ruszin és hucul barátaink kezét. Azt kérjük és reméljük a döntéshozóktól, hogy „íróasztalszagú” döntéseik előtt ismerkedjenek meg személyesen a valósággal, mert bár mi tettük a dolgunkat az első évben, de nemzet nagyon sokat vesztett! Aki nem hiszi, annak segítünk, hogy utána járjon. (nyx)
- Anyaország éltető figyelme
Elsősorban ausztráliai és skandináviai magyar közösségek jelezték vissza, hogy köszönik kapcsolatápoló tevékenységünket. Alapítványunk számára kiemelt fontosságú feladat, hogy a lehetőségeket kihasználva erősítse az emigráció és az anyaország kapcsolatát.
- Kárpát-medencei összefogás
Alapítványunk – a szervezeti és elismerési rendszerén túl – a Kárpát-medencei Magyar Iskolahálózattal, a határon túli iskolák kapcsolatának elősegítésével szolgálja a kárpát-medencei összefogást, amelynek jelképe a szomszédországokban 2000-2006 között adományozott és felavatott „XXI. századi béke emlékoszlopok” által létrejött „Béke gyűrűje”.